Slunj, a páratlan vizimalomfalu

2024.06.05

A Plitvicei-tavaktól mintegy 30 kilométerre északra fekszik Slunj városa, melynek Rastoke nevű településrésze igazi csodahely. Az azúrzöld színű Slunjčica folyó itt ömlik bele a Plitvicei-tavakból eredő Korana folyóba, méghozzá nem is akárhogyan, mésztufagátak sorozatán zúdul le a kristálytiszta víztömeg látványos vízeséseken, kaszkádokon, zúgókon keresztül.

A természet és a civilizáció harmonikus szimbiózisaként a sebesen áramló folyóra vízimalmok tucatjai épültek, melyek, igaz, hogy már használaton kívül, de ma is varázslatos látványt nyújtanak. A sokáig rejtett kincsnek számító Rastokét az utóbbi időben egyre több turista fedezi fel, nem leszünk egyedül, de a nagytestvér, a Plitvicei-tavak tömegjeleneteitől még szerencsére távol van.

Rastoke vízimalomtelepét több mint 300 évvel ezelőtt hozták létre, bár a jelenleg is látható malomépületek a XIX. század végén, a XX. század elején épültek. A sebes folyóvíz meghajtásával működő malomkerekek elsősorban gabonát őröltek, de egy különleges, kosárszerű eszközzel posztó és gyapjúruhákat is áztattak és mostak, így ezek tekinthetők a modern mosógépek archaikus elődjeinek. A helyi turista iroda által javasolt körsétával kényelmesen végiglátogathatjuk Rastoke látnivalóit, legszebb kilátópontjait, az útvonal a helyi turista információs iroda elől indul, ahová könnyen elérhetünk a számos kis fizetős parkoló egyikéből. 

 Az előtte lévő platformról szép kilátás nyílik a középkori vár romjaira. A parkolóból forgalomtól elzárt gyalogút vezet a nagy híd alatt Rastokébe. 

Rastoke látnivalói

A két régi híd közötti információs irodától induljunk el észak felé, a régi, napóleoni korban épült hídon kelünk át a Korana felett. Már a hídról is, de főleg a túlparti kilátópontról nyílik parádés panoráma az első vízesésre (Prvi slap), mely egy jelenleg kávézóként üzemelő egykori malom épülete alatt zubog alá a Korana folyóba. Kitűnő példa ez az emberek alkotta környezet és a természet harmonikus együttélésére. Ahogy a régi Rastoke szólás is mondja, nincs jobb hely az alvásra, mint egy vízesés alatt, hallgatva a víz nyugtató zúgását, amivel tán sokunk nem értene egyet, de régen mindennapi dolog volt, hogy a molnár hálószobája alatt dübörgött a rohanó folyó. 

A túlpartra érve a régi úton balra fordulva megyünk tovább, az útról végig csodás kilátást élvezve a Slunjčica Koranába ömlő vízeséseire, zúgóira. A következő nagyobb zuhatag, egyben a legnagyobb is, a Buk-vízesés. Neve a horvát buka (zaj) szóból ered, ami tökéletesen illik a bővizű, hangos természeti látványosságra. Horvátországban, de főként Dalmáciában sok vízesést hívnak slap helyett buknak. A Korana folyó medre felett haladva érünk az újabb vízesés, a Hrvoje, elé, mely csak 1914 egy viharos tavaszi éjszakáján, egy nagy szikalomlás következtében keletkezett. A Korana folyóban lehet is látni azt a két hatalmas sziklatömböt melyek a több mint 100 évvel ezelőtti áradás következtében leszakadtak, és azóta blokkolják a folyó útját. A monda szerint nevét egy reménytelenül szerelmes helyi srácról, Hrvojéról kapta, aki itt ugrott a folyóba, miután nem teljesedhetett ki szerelme.

Már látjuk is a következő nagyobb zuhatagot, a Tündérhaj-vízesést (Slap Vilina kosa), mely az utolsó nagy vízesés, mellyel a Slunjčica a Koranába ömlik. A régi szláv mitológia szerint a folyó partján tündérek éltek, akik csak a legtisztább forrásokból fakadó vizet itták, így nőtt meg csodálatosan hosszúra a hajuk és szirénszerű énekükkel csábították el a férfiakat. A vízeséssel szemben indul meg lefelé a folyó partjára egy szerpentinút, melyen lesétálva, majd egy darabig a Korana partján maradva csodálhatjuk a mohával és különböző növényzettel benőtt, méretes mésztufagátakat, kisebb zúgókat, majd a 2020-ban épült gyaloghídon kelünk át a folyón. Átérve balra fordulunk és a Slunjčica egyik ága mellett sétálunk be a házak közé. Manapság már csak pár tucat ember lakja a városrészt, az egykori malomépületek nagy része vendégházként vagy vendéglátóhelyként működik tovább. Elmegyünk a félig a vízre épült, hangulatos Petro étterem előtt, majd a következő leágazásnál balra térve jutunk a több, kisebb szigeten létrehozott, családi tulajdonban lévő szabadtéri néprajzi múzeumegyütteshez.

A komplexumban az ajándékbolt és a kisvendéglő mellett találunk egy kis néprajzi kiállítást, testközelből ismerkedhetünk meg a régi vízimalmok működésével, berendezésével, kedvünkre bóklászhatunk a zúgók között, közelről figyelhetjük meg a nagyobb vízeséseket is. Még egy tündér kertet is berendeztek, és egy fajárdán egy, a mésztufába vájt kis romantikus barlangba is leereszkedhetünk. 10 és 19 óra között van nyitva a szabadtéri kiállítás, KEDD viszont szünnap!